A felsőoktatás finanszírozásának újabb reformját jelentette be tegnap Hiller István. Minderről ma két forrásból kétféleképpen értesültem. A minisztériumi honlapon leírják, hogy "magyar felsőoktatás a terhelhető képességét túllépte", a hangsúlyt 2006 óta a minőségre helyezik. (Én azóta is folyamatos hallgatói minőségromlást tapasztalok, de sebaj.) A miniszter szerint: "Ez a világ a megszerzett és alkalmazható tudásról szól, alkalmazható tudást pedig csak minőségi képzést folytató intézményekben lehet szerezni".
Ezzel szemben ma az Inforádió eképp idézi Hillert: "A magyar felsőoktatás azon intézményeit - tudományterülettől függetlenül -, amelyek a kutatás-fejlesztés, a tudományos továbbképzés, a doktori iskolák működtetésében kiemelkedőek, meghatározóak és versenyképesek, kiemelten finanszíroznák".
Azt hiszem, 2009-re valóban egy logikai mélypontra jutottunk. A két hír közötti ellentmondást tulajdonképpen eddig senki nem érzékelte. Jó lenne végre tiszta vizet önteni a pohárba, hogy mit is várunk el a felsőoktatástól.
Én három fő területet látok:
1) Legyen a tudományos kutatás fellegvára
Kétségtelen tény, hogy a technikai fejlődés következtében a legtöbb tudományterületen az elért eredmények "értékállósága" egyre rövidebb. Az élet felgyorsult, könnyebb információhoz jutni, a globalizáció ide tette be legkorábban a lábát. A felsőoktatás feladata tehát "tudósok" képzése.
Mindezzel nem is lenne baj, ha a felsőoktatási intézményeknek lenne megtartó ereje. A szegedi jogi karon is végez évente átlagosan tíz valóban kiemelkedő képességű hallgató, de jó esetben ha a felük bennmarad a Kar kötelékében. A piac ugyanis többet kínál. Gondolom máshol is hasonló a helyzet.
Amelyik intézménynek jobb a megtartó ereje, nyilván tudományosan jobb eredményeket tud felmutatni. Látszólag biztos. Az eltérő PhD szabályzatok más-más követelményeket támasztanak a doktoranduszok számára, azonban mindenhol odafigyelnek arra, hogy megfelelő tudományos aktivitással rövid időn belül fokozatot szerezhessen a beiratkozott hallgató. Míg pályakezdőként, 1997-ben azt láttam, hogy a legfiatalabb PhD fokozatot szerzett kolléga is 35 éves, mára 28 éves korra mindez elérhető. Viszont az az adjunktus, aki nem elég tudományos, 12 év után eltávolítható az oktatói gárdából.
2) Képezzen jó szakembereket
A jó szakember nem feltétlenül jó tudós. A jó tudós pedig nem feltétlenül jó oktató. A mai egyetemisták többségének logikai, szövegértési készsége siralmas. A múlt vasárnap Szegeden doktorrá avatottak több mint fele rite minősítésű, 3,5-es tanulmányi átlag alatti diplomát kapott. Minél nagyobb tudós valaki, annál kevésbé tudja azokkal megtalálni a megfelelő hangot, akik sokszor szakdolgozati témát sem tudnak önállóan választani, mert igazából semmi nem érdekli őket különösebben az egyetemi tanulmányaikból.
Lengyel László hivatkozik Emile Cioranra: "Ahhoz, hogy egy nemzet sokat nyomjon a latban, átlagának kell jónak lennie. Amit civilizációnak vagy egyszerűen társadalomnak neveznek, nem egyéb, mint az azt alkotó középszerű emberek kiváló minősége."
Az elmúlt tíz évben az átlagos fiatalt a szakközépiskolai érettségi szintjéről a felsőoktatásba emeltük anélkül, hogy mindez minőségjavulással járna. Akinek a '90-es években 18 évesen már munkaviszonya volt, az ma esetleg tíz évig hallgató, mert nem tudja az egyre emelkedő szintet teljesíteni. Egyre nagyobb a szakadék a felső (tudós) kategória és az átlag között.
Ezeket a hallgatókat már nem tudományos példákkal lehet megfogni. A minap mesélte az egyik fiatal kolléganő (a tudós kategóriából), hogy tőle anno Mel Gibson filmeket kérdeztem vizsgán, a tananyag gyakorlati alkalmazhatóságát érzékeltetendő. Ő látta ezeket, tudtunk róla beszélgetni. Másoknál még ez sem jön be. Huszonegynéhány hallgatóból kettő látta M. Night Shyamalan "A falu" című filmjét, egyikük emlékezett arra, hogy miről szólt és még ő is másként (szerintem rosszul) értelmezte.
Mindenesetre ma már nagyon nehéz alkalmazható tudást átadni. Minden Alma Mater és alumni mozgalom dacára ezen a téren a legnehezebb visszajelzést kapni, hogy sikerült-e.
3) Neveljen értelmiségieket
Az oktatás (bármely szintjéről is legyen szó) elválaszthatatlan a neveléstől. Nevelni pedig láthatatlan embereket nem lehet. Olyan hallgatót, akit sem órán nem látok, sem vizsgán nem jelenik meg, csak akkor, amikor már az utolsó esélyét próbálja meg. Ma már számos joghallgató nem mer odamenni a tanárához. Ez pedig, egy főleg személyes kapcsolatokra épülő szakma esetében végzetes hiba. Hogyan fog kommunikálni az ügyféllel, a bíróval, ha egyetemistaként kikerül minden konfliktushelyzetet?
Látványosan utálják az Alkotmányjogot a mai hallgatók. Igazuk van, valószínűleg sem kormánytagok, sem országgyűlési képviselők nem lesznek. De választások idején nagyon kellemetlen, ha az derül ki, hogy a baráti társaságban a jogász nem tudja megmondani, hogy tulajdonképpen mi is történik körülötte. Akkor meg mitől tartja magát értelmiséginek, ha a saját "szakterületén" nem lehet adni a szavára? Nagyon leromlott a felsőoktatás presztízse!
Mit is finanszírozzon hát az oktatási tárca?
Adjunk pénzt a tudományos eredmények alapján? Képezzünk elitet? Még nagyobb lesz a szakadék a hallgatók és oktatók között. Az egyik véglet névről fogja ismerni a második világháború áldozatait, a másik meg fog tudni róla, hogy a XX. század közepén volt egy olyan háború, ahol sokan meghaltak. Viszont lesz egy pár kirakatemberünk, akik hónapról-hónapra megjelentetnek egy-egy monográfiát, amit rajtuk kívül senki nem olvas. Mert nem érdekli. Mert nem érti.
Adjunk pénzt a középszer felzárkóztatására? Mi alapján mérhető? Az egyetemnek az az érdeke, hogy minél több hallgatója legyen. Nem fog megbuktatni senkit. BA diplomákkal lesz tele az ország. Pár év múlva tavaszi lomtalanításkor majd kikukázok én is néhányat magamnak. Az egyetemi autonómia eltűri vajon azt, hogy az OM tanfelügyelőket ültessen be a professzorok vagy akár a tanársegédek óráira? Vagy vizsgákra? Másképp nem lenne mérhető. De nem is oszthatnának pénzt ezen az alapon a választás előtt, maximum 2014-ben. Objektív rangsort ugyanis csak folyamatos minőségellenőrzéssel lehet csinálni.
Adjunk pénzt az értelmiségi képzésre? A logikai készség javítására? Erre nem pénzt fognak adni. Az ugyanis a politikusoknak soha nem volt érdekük. A fenti két cikk közötti ellentmondást minél többen látják, annál többen fordulnak el a Kormánytól. Szóval Hiller István bármit mond, ezen a téren már menthetetlen a helyzet.
Jönni fog a nemzeti-konzervatív jobboldal és gondolkodó értelmiségivé képzés helyett hazaszeretetre fognak nevelni. Arra ugyanis nagy a kereslet. Az, aki képtelen felfogni, hogy milyen társadalmi, államszervezeti változások voltak az elmúlt évszázadban, a könnyebb utat fogja választani: szajkózza Trianont. Meg azt, hogy az SzDSz szétverte a "zoktatásügyet". Minél jobban szajkózza, annál több pénzt kap majd.
Aki meg nem szajkózza, az majd visszasírja a boldog békeidőket, amikor még azon lehetett agyalni, hogy mekkora ellentmondások feszülnek a szocialista miniszter megnyilatkozásaiban.
Ezzel szemben ma az Inforádió eképp idézi Hillert: "A magyar felsőoktatás azon intézményeit - tudományterülettől függetlenül -, amelyek a kutatás-fejlesztés, a tudományos továbbképzés, a doktori iskolák működtetésében kiemelkedőek, meghatározóak és versenyképesek, kiemelten finanszíroznák".
Azt hiszem, 2009-re valóban egy logikai mélypontra jutottunk. A két hír közötti ellentmondást tulajdonképpen eddig senki nem érzékelte. Jó lenne végre tiszta vizet önteni a pohárba, hogy mit is várunk el a felsőoktatástól.
Én három fő területet látok:
1) Legyen a tudományos kutatás fellegvára
Kétségtelen tény, hogy a technikai fejlődés következtében a legtöbb tudományterületen az elért eredmények "értékállósága" egyre rövidebb. Az élet felgyorsult, könnyebb információhoz jutni, a globalizáció ide tette be legkorábban a lábát. A felsőoktatás feladata tehát "tudósok" képzése.
Mindezzel nem is lenne baj, ha a felsőoktatási intézményeknek lenne megtartó ereje. A szegedi jogi karon is végez évente átlagosan tíz valóban kiemelkedő képességű hallgató, de jó esetben ha a felük bennmarad a Kar kötelékében. A piac ugyanis többet kínál. Gondolom máshol is hasonló a helyzet.
Amelyik intézménynek jobb a megtartó ereje, nyilván tudományosan jobb eredményeket tud felmutatni. Látszólag biztos. Az eltérő PhD szabályzatok más-más követelményeket támasztanak a doktoranduszok számára, azonban mindenhol odafigyelnek arra, hogy megfelelő tudományos aktivitással rövid időn belül fokozatot szerezhessen a beiratkozott hallgató. Míg pályakezdőként, 1997-ben azt láttam, hogy a legfiatalabb PhD fokozatot szerzett kolléga is 35 éves, mára 28 éves korra mindez elérhető. Viszont az az adjunktus, aki nem elég tudományos, 12 év után eltávolítható az oktatói gárdából.
2) Képezzen jó szakembereket
A jó szakember nem feltétlenül jó tudós. A jó tudós pedig nem feltétlenül jó oktató. A mai egyetemisták többségének logikai, szövegértési készsége siralmas. A múlt vasárnap Szegeden doktorrá avatottak több mint fele rite minősítésű, 3,5-es tanulmányi átlag alatti diplomát kapott. Minél nagyobb tudós valaki, annál kevésbé tudja azokkal megtalálni a megfelelő hangot, akik sokszor szakdolgozati témát sem tudnak önállóan választani, mert igazából semmi nem érdekli őket különösebben az egyetemi tanulmányaikból.
Lengyel László hivatkozik Emile Cioranra: "Ahhoz, hogy egy nemzet sokat nyomjon a latban, átlagának kell jónak lennie. Amit civilizációnak vagy egyszerűen társadalomnak neveznek, nem egyéb, mint az azt alkotó középszerű emberek kiváló minősége."
Az elmúlt tíz évben az átlagos fiatalt a szakközépiskolai érettségi szintjéről a felsőoktatásba emeltük anélkül, hogy mindez minőségjavulással járna. Akinek a '90-es években 18 évesen már munkaviszonya volt, az ma esetleg tíz évig hallgató, mert nem tudja az egyre emelkedő szintet teljesíteni. Egyre nagyobb a szakadék a felső (tudós) kategória és az átlag között.
Ezeket a hallgatókat már nem tudományos példákkal lehet megfogni. A minap mesélte az egyik fiatal kolléganő (a tudós kategóriából), hogy tőle anno Mel Gibson filmeket kérdeztem vizsgán, a tananyag gyakorlati alkalmazhatóságát érzékeltetendő. Ő látta ezeket, tudtunk róla beszélgetni. Másoknál még ez sem jön be. Huszonegynéhány hallgatóból kettő látta M. Night Shyamalan "A falu" című filmjét, egyikük emlékezett arra, hogy miről szólt és még ő is másként (szerintem rosszul) értelmezte.
Mindenesetre ma már nagyon nehéz alkalmazható tudást átadni. Minden Alma Mater és alumni mozgalom dacára ezen a téren a legnehezebb visszajelzést kapni, hogy sikerült-e.
3) Neveljen értelmiségieket
Az oktatás (bármely szintjéről is legyen szó) elválaszthatatlan a neveléstől. Nevelni pedig láthatatlan embereket nem lehet. Olyan hallgatót, akit sem órán nem látok, sem vizsgán nem jelenik meg, csak akkor, amikor már az utolsó esélyét próbálja meg. Ma már számos joghallgató nem mer odamenni a tanárához. Ez pedig, egy főleg személyes kapcsolatokra épülő szakma esetében végzetes hiba. Hogyan fog kommunikálni az ügyféllel, a bíróval, ha egyetemistaként kikerül minden konfliktushelyzetet?
Látványosan utálják az Alkotmányjogot a mai hallgatók. Igazuk van, valószínűleg sem kormánytagok, sem országgyűlési képviselők nem lesznek. De választások idején nagyon kellemetlen, ha az derül ki, hogy a baráti társaságban a jogász nem tudja megmondani, hogy tulajdonképpen mi is történik körülötte. Akkor meg mitől tartja magát értelmiséginek, ha a saját "szakterületén" nem lehet adni a szavára? Nagyon leromlott a felsőoktatás presztízse!
Mit is finanszírozzon hát az oktatási tárca?
Adjunk pénzt a tudományos eredmények alapján? Képezzünk elitet? Még nagyobb lesz a szakadék a hallgatók és oktatók között. Az egyik véglet névről fogja ismerni a második világháború áldozatait, a másik meg fog tudni róla, hogy a XX. század közepén volt egy olyan háború, ahol sokan meghaltak. Viszont lesz egy pár kirakatemberünk, akik hónapról-hónapra megjelentetnek egy-egy monográfiát, amit rajtuk kívül senki nem olvas. Mert nem érdekli. Mert nem érti.
Adjunk pénzt a középszer felzárkóztatására? Mi alapján mérhető? Az egyetemnek az az érdeke, hogy minél több hallgatója legyen. Nem fog megbuktatni senkit. BA diplomákkal lesz tele az ország. Pár év múlva tavaszi lomtalanításkor majd kikukázok én is néhányat magamnak. Az egyetemi autonómia eltűri vajon azt, hogy az OM tanfelügyelőket ültessen be a professzorok vagy akár a tanársegédek óráira? Vagy vizsgákra? Másképp nem lenne mérhető. De nem is oszthatnának pénzt ezen az alapon a választás előtt, maximum 2014-ben. Objektív rangsort ugyanis csak folyamatos minőségellenőrzéssel lehet csinálni.
Adjunk pénzt az értelmiségi képzésre? A logikai készség javítására? Erre nem pénzt fognak adni. Az ugyanis a politikusoknak soha nem volt érdekük. A fenti két cikk közötti ellentmondást minél többen látják, annál többen fordulnak el a Kormánytól. Szóval Hiller István bármit mond, ezen a téren már menthetetlen a helyzet.
Jönni fog a nemzeti-konzervatív jobboldal és gondolkodó értelmiségivé képzés helyett hazaszeretetre fognak nevelni. Arra ugyanis nagy a kereslet. Az, aki képtelen felfogni, hogy milyen társadalmi, államszervezeti változások voltak az elmúlt évszázadban, a könnyebb utat fogja választani: szajkózza Trianont. Meg azt, hogy az SzDSz szétverte a "zoktatásügyet". Minél jobban szajkózza, annál több pénzt kap majd.
Aki meg nem szajkózza, az majd visszasírja a boldog békeidőket, amikor még azon lehetett agyalni, hogy mekkora ellentmondások feszülnek a szocialista miniszter megnyilatkozásaiban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése