Quo vadis, Bayer Zsolt?

Kifejezetten nem szeretek olyan dolgokról véleményt formálni, melyekről nincsenek első kézből származó információim. Viszont napok óta van egy-két dolog, ami nem hagy nyugodni. Ezeket mindig muszáj kiírnom magamból, már csak a problémafelvetés miatt is.
A XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (közkeletű nevén: Tusványos) keretében megtartott médiafórumról olvastam az alábbi írást:

"Tabuk az újságírásban
Darvas Attila
Nemzeti újságírás. Van-e tabu? – boncolgatta a témát Borbély Zsolt Attila, Bayer Zsolt, György Attila, Farkas Réka és Dénes László. Az előadók egyetértettek, hogy sajtószabadságról addig nem lehet beszélni, ameddig a tabunak számító témákról nem lehet következmények nélkül írni. Tabutémának nevezték az izraeli térfoglalást, a holokausztot, a zsidóság szerepét, Trianont, a cigány-problémát és a totalitárius rendszerek egy szintre való emelését, miszerint minden diktatúrának azonos bűnei vannak, függetlenül attól, hogy azt nácizmusnak vagy kommunizmusnak nevezzük.
Bayer Zsolt publicista az utóbbit egy fontos tabutémának tartja. Véleménye szerint a két diktatúra nem egyformán való kezelése az 1968-as nyugat-európai diáklázadásokon felnőtt liberálisoknak köszönhető, akik ezt nem ismerik el. György Attila ugyancsak a túlzott liberális felfogás ellen szólalt fel. Mint fogalmazott, a liberálisok azt mondják, nincsenek tabuk, de amikor ezek leíródnak, ők az elsők, akik támadásba lendülnek."

Elismerem, a felvetéseknek van némi igazságtartalmuk. Főleg abban, hogy a tényállítások valóságtartalmát csak akkor lehetne megállapítani, ha valódi vita alakulhatna ki velük kapcsolatban. Más kérdés, hogy a vitapartnerek hajlandók-e leülni egymással. A hazai sajtó esetében úgy tűnik, ez a hajlandóság hiányzik mindkét félből.
De nézzük Bayer Zsolt felvetését. Lehet-e egy kalap alá venni a nemzetiszocialista/fasiszta és a sztálinista/kommunista diktatúrákat. Talán igen. Csakhogy először meg kell különböztetnünk a nemzetiszocializmust a fasizmustól és a sztálinizmust a Szovjetunión kívüli más kommunista diktatúráktól. Mussolini diktatúrája összemérhető például rákosiéval, de ezek sokkal enyhébbek Hitler vagy Sztálin ámokfutásánál. A náci Németország a Führer parancsára vagy legalábbis beleegyezésével a zsidók szisztematikus kiirtásához fogott hozzá a wannsee-i konferencia után. Ezzel esetleg párhuzamba állítható az 1932/33-as ukrajnai éhínség, amely mögött az ukránok egyérelműen Sztálin akaratát látják, míg az oroszok próbálják árnyalni Sztálin felelősségét. Mindeközben a naiv ukrán parasztok a felső pártvezetéstől és magától Sztálintól vártak segítséget.
Hogy mindezt miért írom le ilyen részletességgel? Mert ebből is látható az egyszerű népben kialakult "jó atyuska" kép. Ha Sztálin elvtárs tudna róla, biztosan leállítaná. Az egyszerű ukrán nép azonban egyet nem tudhatott, hogy a "jó atyuska" nem maradhatott volna annyi ideig hatalmon, ha lett volna bármilyen dolog az országban, amiről ő nem tudott.
Mégis, miért fontos ez a "jó atyuska" kép? Mert Bayer Zsolt, székelyföldi élményeit taglalva, szintén megalkotta a maga "jó atyuska" képét. Pénteki cikkében kutatja annak okát, hogy Orbán Viktor miért nem állt meg Gyulakután, egy kis székely faluban fogadni a helyiek üdvözlését. A verdikt: azért, mert félreinformálták, ő nem tudott semmiről. Mi ennek a végkicsengése:

"Amúgy pedig, tudják miért írtam meg ezt az egészet? Hogy Orbán elnök úr ne legyen annyira naiv, s ne hagyja, hogy semmibe vegyék. Továbbá azért, mert rajta és a gyulakutai népen kívül mindenki menjen a jó …a! Hát azért…"

Nézzük a lehetséges variációkat:
1) Orbán Viktor tényleg nem tudott semmit, viszont Bayer Zsolt rosszul látja a dolgokat: a körülmények véletlen közrejátszása folytán nem került sor a látogatásra. Ez lenne a legjobb, ekkor a történet minden szereplője tisztességes, pusztán a "mindenki menjen a jó ...a" kijelentésért kellene elnézést kérni.
2) Orbán Viktor tényleg nem tudott semmit és Bayer Zsolt jobban átlátja nála a helyzetet. A "nép barátjának" még mindig megvan a lehetősége, hogy becstelen tanácsadói helyett Bayer Zsoltot válassza, és legközelebb arra járván megkövesse a gyulakutaiakat. Viszont a naivitás némi presztízsveszteséggel jár azok körében, akik arra építenek, hogy az Elnök Úr mindig mindenről tud és a Fideszben mindig minden tökéletes.
3) Bayer Zsolt rosszul látja a dolgokat, Orbán Viktor tudott mindenről, csak játszotta a tudatlant, áthárítván másra a felelősséget. Ez sem igazán jó forgatókönyv, mert ebben az esetben a jóhiszemű újságíró akaratlanul ártott annak ez embernek, akit éppen védeni próbált. Elképzelhető, hogy ez az incidens Bayer Zsolt kiábrándulásához vezet?
4) Bayer Zsolt tudta, hogy Orbán Viktor tud mindenről, mégis megírta a cikkét. Ez a legrosszabb, mert akkor beigazolódik a kurucinfó tétele, miszerint Bayer és lapja cionista, illetve az Index fórum egyik megállapítása, miszerint Bayer a Fidesz tábor megosztását célozza. (A Magyar Hírlap fórumával nem tudok mit kezdeni, sajnos az 1400 hozzászólásból elég nehéz kiválogatni az érdemieket.)
Mindenesetre igazolódni látszik a Magyar Hírlap főszerkesztőjének, Steffka Istvánnak a lakiteleki kijelentése, miszerint:

"A szeretet hangja addig nem jelenhet meg a Magyar Hírlapban, amíg az országunkat kizsákmányoló- és tönkretevő politikusok a közéletben jelen vannak!"

Kérdés csak az, hogy a nevezett politikusok sorába illeszthetők-e azok is, akiket a lap vezető publicistája "a jó ...a" küld.