Tegnap este jelent meg a Délmagyarország honlapján vezető hírként: "Lázár: Nyugodt várossá válik Hódmezővásárhely". MTI hír, tele van vele az internet.
Kommentek a Délmagyar honlapról:
Utánanéztem. A nyugodt város gyakorlatilag "slow city"-t jelent. Az egész mozgalom kiindulási pontja Greve, egy toszkán kisváros volt 1999-ben, majd a vezető szerepet Orvieto vette át. A mozgalom napjainkban 16 ország közel 120 települését öleli fel. Nyugodt kisvárosok. Németországban Hersbruck, Lüdinghausen, Schwarzenbruck, Waldkirch és Überlingen. Hallott róluk valaha valaki?
Megpróbálkoztak hasonlóval Londonban is, noha a nagyvárosok nem tartoznak a Slow City mozgalom célterepei közé. Közéjük ugyanis csak ötvenezernél alacsonyabb lakosságszámmal lehet bekerülni.
Lassú, nyugodt és még mi?
A Slow City mozgalmat a szintén olasz gyökerű Slow Food előzte meg, mely egyértelműen a multinacionális gyorsétterem-láncokkal helyezkedett szembe, a helyi ételeket helyezve az előtérbe. A felmelegített töltött káposzta vagy egy babgulyás slow food, dacára annak, hogy gyorsabban kész van, mint egy hamburger. Viszont pincér hozza ki, nem pedig egy pultostól kapom, gyakran hosszas sorbanállás után. Csak ismerni kell a kiskocsmát vagy éttermet, ahol felszolgálják.
A Slow City ugyanúgy a helyi értékekre helyezi a hangsúlyt. Életforma. Elsősorban a helyi lakosoknak és nem a turistáknak készült. Illetve azoknak a turistáknak, akik hasonló nyugodt körülményekre vágynak. Jellemzően családi kirándulásokra, nem tömött buszos utazásokra, ahol a vendégeket mindig a legrosszabb éttermekbe ültetik be, mert ott lehet egy csoportnyi helyet találni. (Tavaly nyári élményem Szeged egyik patinás éttermének zsúfolt terasza, ahol a civil vendéget csapnivalóan szolgálták ki, mert a szomszéd asztalnál a német turistáknak tálalták az ebédet. Idén már ki sem nyitott a terasz. Aztán az étterem is bezárt.)
Hódmezővásárhely
Hódmezővásárhely megyei jogú város. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy lakosságszáma legalább egyszer meghaladta az ötvenezer főt. Vásárhelyiek néha hangoztatják, hogy most is felette van, bár a KSH adatai folyamatos népességfogyást mutatnak. Így viszont pontosan beleillik a Slow City mozgalomba. Igaz, elég nehéz megtalálni az egyensúlyt a kettő között.
Egy biztos: Hódmezővásárhely politikailag a magyar jobboldal egyik legbiztosabb bázisa. Az egyetlen hely, ahol az 1998-as országgyűlési választások már az első fordulóban eldőltek. A 2002-ben elhunyt Rapcsák András munkáját a mai napig Lázár János folytatja. Az ország egyik első települése, ahol betiltották a játszótéri dohányzást. A polgármesteri hivatal nemdohányzó intézmény, Lázár még öltözködési szabályzatot is bevezetett a köztisztviselők számára. 2008-ban elrendelték a vendéglátóhelyek hétköznap éjféli bezárását. Ennek a folyamatnak egyik jellegzetes momentuma a Slow City projekt. Hódmezővásárhely esetében ez már nem annyira cél, inkább a jelenlegi helyzet elismertetése.
Szeged
Szeged is megyei jogú város. A lakosságszáma 160 ezer felett van, és a KSH szerint az elmúlt öt évben növekvő tendenciát mutat. Szeged fesztiválváros. (Most éppen Hungaricum Fesztivál zajlik.) Nyüzsgő éjszakai élettel, csoportosan érkező turistákkal.
Keresi a politikai identitását. A már második ciklusban érvényesülő szocialista többséggel szemben a Fidesz-KDNP a mai napig nem talált igazán tökéletesnek tűnő polgármester-jelöltet találni. A szocialista városvezetés pedig igyekszik alkalmazkodni a trendekhez. Hasonlóan más önkormányzatokhoz. Csakhogy néha túllőnek a célon.
Gyimesi László, Fideszes képviselő indítványára a Közgyűlés elfogadta az ország egyik legradikálisabb rendeletét a közterületi dohányzás tiltására. Az ülésen Gila Ferenc (MSzP) elmondta, hogy a rendeletet fokozatosan kellene bevezetni, többen (így Mózes Ervin jegyző és a Városüzemeltetési, Környezetvédelmi, Víz és Csatorna Bizottság képviseletében Katona Gyula szocialista képviselő) jelezték, hogy a rendelet betarthatatlan, mindezek ellenére 29 igennel, 3 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett az előterjesztés "átment". (Hasonló a helyzet a szintén szocialista vezetésű terézvárosi /Budapest VI. kerület/ önkormányzat "csendrendeletével", melyet a lakosság 83%-a ellenez.)
Amúgy a szegedi Hungaricum Fesztivál is jó ötlet lenne, csak figyelembe kell venni, hogy sorállás csak ott van, ahol sört és Coca-Colát is mérnek. Mert Szeged nem Slow City és soha nem is lesz az...
A Nyugalom Országa?
A fentebb említett Orvietonak 21 ezer lakosa van, Lüdinghausennek 24 ezer. Kevesebb, mint Szentesnek. Ha Szentes lenne Slow City, az nem lenne sajtótéma. Hatása csak a hasonló méretű kisvárosokra lenne. Viszont Hódmezővásárhely Magyarország 22. legnagyobb települése. Hazai viszonylatban nagyváros.
Hódmezővásárhely döntött: nem akar nagyváros lenni. Példáját mások is követni fogják. Félő, hogy minden méretben. Tele lesz az ország nyugodt és élhető kis- és nagyvárosokkal, ahol az emberek nyugodtan és sokáig fognak élni. Kenyérlángost fognak enni, mert a pizzériát bezárták. Jó homoki borból készült fröccsöt fognak inni, mert a helyi sörfőzde söre ihatatlan. A szomszéd kisboltban vásárolnak, mert a város túlsó végéből biciklivel nem lehet hazavinni az ott megvett árut.
A magyar társadalomban évek óta jelentős szakadék van (Lengyel László szavaival élve) Hunnia és Pannónia között. Most Hunnia van nyerőben. Én évek óta nem voltam Hódmezővásárhelyen. Legutoljára is csak azért, mert a környéken a legjobb Guinnesst a Bagolyvárban adták. Most viszont azt veszem észre, hogy Vásárhely nyomul be Szegedre. A miénk nagyobb város, hát az itteni jobboldal rá akar tenni egy lapáttal. Csak az a baj, hogy nem Lázár János megfontoltságával. Vásárhelyen az önkormányzati hivatalok cigiző dolgozóit leszoktató programokra fizették be, a kocsmai záróra csak a hétköznapokra vonatkozik. A közterületi dohányzást kezdetben csak a játszótereken tiltották, a strandra csak a "nemdohányzó munkahely" projekt részeként vonult be. (Viszont szembetűnő, hogy itt már jelentős vita alakult ki, a köztes megoldás talán elfogadottabb lenne.)
Nem lehet az országot Slow és Fast City-kre osztani. A 160 ezer szegediből mindig lesz, aki sört akar inni a Borfesztiválon vagy Coca-Colát a Hungaricum Fesztiválon. Nem lehet őket mesterségesen kitiltani. Nem lehet a dohányzókat száműzni a strandokról, buszmegállókból. Helyet kell nekik biztosítani, ahol jól érzik magukat. Lehet ugyanis úgy élni, hogy egyik nap töltött káposztát eszek, másik nap hamburgert. Hogy egyik nap fröccsöt iszok, másik nap kólát. Hogy egyik nap rohanok, másik nap megpihenek.
Jó tíz éve tartom magam egyik gyerekkori barátom mondásához: "Az emberi szervezet nem hülye. Mindig tudja mire van szüksége." Ha rá akarok gyújtani és nincs a közelben olyan hely, ahol megtehetném, a strandolás már nem szórakozás. Ha hétköznap van szükségem egy görbe estére, de minden zárva van, akkor a hét további napjain végig frusztrált leszek. Ha gyorsan akarok ételhez jutni, akkor nem fogom élvezni a legjobban átsütött beefsteaket sem.
Egy kisváros még csak-csak elképzelhető bevásárlóközpontok, gyorséttermek nélkül. A nagyváros nem. És rettenetesen félek, hogy előbb-utóbb ránk akarják majd erőszakolni a kisvárosi létformát. Nemzeti, hagyományőrző köntösbe csomagolva. Akkor majd válaszút elé érkezünk. Zombimódra követjük Hunniát: éjfélkor hazamegyünk a kocsmából; önkormányzati segítség nélkül leszokunk a cigiről; biciklivel közlekedünk, mert a Belvárosba nem lehet autóval behajtani. Vagy fellázadunk mindezek ellen, és kijelentjük, hogy Pannónia élni akar. Szabadon. XXI. századi módon.
Mikor lesz itt a Nyugalom Országa? Talán Lengyel Lászlónak lesz igaza, ki kell alakulnia egy társadalmi konszenzusnak. Az ideológiákat nem szabad olyan helyekre exportálni, ahol nincs valódi megtartó erejű táptalajuk. Hunnia hét szűk esztendeje lejárt. Pannóniáé most kezdődik. Ha annak is vége lesz, akkor toleránsabbak leszünk egymás iránt?
Kommentek a Délmagyar honlapról:
"Ez egy jó kezdeményezés, helyi értékek védelme, környezetvédelem, globális uniformizáltság helyébe hagyományőrzés."
"Ezt az egész csatlakozást piszok jól kommunikálják. Kis utána olvasással kiderül, hogy ez inkább jelzésértékű 'cím', erre itt már irányelvként, fejlesztésként beszélnek róla.
De hogy mondjak jót is: Természetesen támogatom, hogy végre élhetőbb legyen Vásárhely és ebből a zajos, nyüzsgő nagyvárosból egy bölcs vezető segítségével egy punnyadó, álmos kisvárost faragjanak. Végre megszűnik a betelepült ipar általi környezetszennyezés is.
Ja! A multikat kisöprik ugye? (Támogatva a helyi kiskereskedőket, termelőket...)"
"Nyugodt?!- Döglött!!!!"
"Helyi fiatalok mondták nekem, a városukra jellemző nevet: Holtmezőlázárhely"Slow City
Utánanéztem. A nyugodt város gyakorlatilag "slow city"-t jelent. Az egész mozgalom kiindulási pontja Greve, egy toszkán kisváros volt 1999-ben, majd a vezető szerepet Orvieto vette át. A mozgalom napjainkban 16 ország közel 120 települését öleli fel. Nyugodt kisvárosok. Németországban Hersbruck, Lüdinghausen, Schwarzenbruck, Waldkirch és Überlingen. Hallott róluk valaha valaki?
Megpróbálkoztak hasonlóval Londonban is, noha a nagyvárosok nem tartoznak a Slow City mozgalom célterepei közé. Közéjük ugyanis csak ötvenezernél alacsonyabb lakosságszámmal lehet bekerülni.
Lassú, nyugodt és még mi?
A Slow City mozgalmat a szintén olasz gyökerű Slow Food előzte meg, mely egyértelműen a multinacionális gyorsétterem-láncokkal helyezkedett szembe, a helyi ételeket helyezve az előtérbe. A felmelegített töltött káposzta vagy egy babgulyás slow food, dacára annak, hogy gyorsabban kész van, mint egy hamburger. Viszont pincér hozza ki, nem pedig egy pultostól kapom, gyakran hosszas sorbanállás után. Csak ismerni kell a kiskocsmát vagy éttermet, ahol felszolgálják.
A Slow City ugyanúgy a helyi értékekre helyezi a hangsúlyt. Életforma. Elsősorban a helyi lakosoknak és nem a turistáknak készült. Illetve azoknak a turistáknak, akik hasonló nyugodt körülményekre vágynak. Jellemzően családi kirándulásokra, nem tömött buszos utazásokra, ahol a vendégeket mindig a legrosszabb éttermekbe ültetik be, mert ott lehet egy csoportnyi helyet találni. (Tavaly nyári élményem Szeged egyik patinás éttermének zsúfolt terasza, ahol a civil vendéget csapnivalóan szolgálták ki, mert a szomszéd asztalnál a német turistáknak tálalták az ebédet. Idén már ki sem nyitott a terasz. Aztán az étterem is bezárt.)
Hódmezővásárhely
Hódmezővásárhely megyei jogú város. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy lakosságszáma legalább egyszer meghaladta az ötvenezer főt. Vásárhelyiek néha hangoztatják, hogy most is felette van, bár a KSH adatai folyamatos népességfogyást mutatnak. Így viszont pontosan beleillik a Slow City mozgalomba. Igaz, elég nehéz megtalálni az egyensúlyt a kettő között.
Egy biztos: Hódmezővásárhely politikailag a magyar jobboldal egyik legbiztosabb bázisa. Az egyetlen hely, ahol az 1998-as országgyűlési választások már az első fordulóban eldőltek. A 2002-ben elhunyt Rapcsák András munkáját a mai napig Lázár János folytatja. Az ország egyik első települése, ahol betiltották a játszótéri dohányzást. A polgármesteri hivatal nemdohányzó intézmény, Lázár még öltözködési szabályzatot is bevezetett a köztisztviselők számára. 2008-ban elrendelték a vendéglátóhelyek hétköznap éjféli bezárását. Ennek a folyamatnak egyik jellegzetes momentuma a Slow City projekt. Hódmezővásárhely esetében ez már nem annyira cél, inkább a jelenlegi helyzet elismertetése.
Szeged
Szeged is megyei jogú város. A lakosságszáma 160 ezer felett van, és a KSH szerint az elmúlt öt évben növekvő tendenciát mutat. Szeged fesztiválváros. (Most éppen Hungaricum Fesztivál zajlik.) Nyüzsgő éjszakai élettel, csoportosan érkező turistákkal.
Keresi a politikai identitását. A már második ciklusban érvényesülő szocialista többséggel szemben a Fidesz-KDNP a mai napig nem talált igazán tökéletesnek tűnő polgármester-jelöltet találni. A szocialista városvezetés pedig igyekszik alkalmazkodni a trendekhez. Hasonlóan más önkormányzatokhoz. Csakhogy néha túllőnek a célon.
Gyimesi László, Fideszes képviselő indítványára a Közgyűlés elfogadta az ország egyik legradikálisabb rendeletét a közterületi dohányzás tiltására. Az ülésen Gila Ferenc (MSzP) elmondta, hogy a rendeletet fokozatosan kellene bevezetni, többen (így Mózes Ervin jegyző és a Városüzemeltetési, Környezetvédelmi, Víz és Csatorna Bizottság képviseletében Katona Gyula szocialista képviselő) jelezték, hogy a rendelet betarthatatlan, mindezek ellenére 29 igennel, 3 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett az előterjesztés "átment". (Hasonló a helyzet a szintén szocialista vezetésű terézvárosi /Budapest VI. kerület/ önkormányzat "csendrendeletével", melyet a lakosság 83%-a ellenez.)
Amúgy a szegedi Hungaricum Fesztivál is jó ötlet lenne, csak figyelembe kell venni, hogy sorállás csak ott van, ahol sört és Coca-Colát is mérnek. Mert Szeged nem Slow City és soha nem is lesz az...
A Nyugalom Országa?
A fentebb említett Orvietonak 21 ezer lakosa van, Lüdinghausennek 24 ezer. Kevesebb, mint Szentesnek. Ha Szentes lenne Slow City, az nem lenne sajtótéma. Hatása csak a hasonló méretű kisvárosokra lenne. Viszont Hódmezővásárhely Magyarország 22. legnagyobb települése. Hazai viszonylatban nagyváros.
Hódmezővásárhely döntött: nem akar nagyváros lenni. Példáját mások is követni fogják. Félő, hogy minden méretben. Tele lesz az ország nyugodt és élhető kis- és nagyvárosokkal, ahol az emberek nyugodtan és sokáig fognak élni. Kenyérlángost fognak enni, mert a pizzériát bezárták. Jó homoki borból készült fröccsöt fognak inni, mert a helyi sörfőzde söre ihatatlan. A szomszéd kisboltban vásárolnak, mert a város túlsó végéből biciklivel nem lehet hazavinni az ott megvett árut.
A magyar társadalomban évek óta jelentős szakadék van (Lengyel László szavaival élve) Hunnia és Pannónia között. Most Hunnia van nyerőben. Én évek óta nem voltam Hódmezővásárhelyen. Legutoljára is csak azért, mert a környéken a legjobb Guinnesst a Bagolyvárban adták. Most viszont azt veszem észre, hogy Vásárhely nyomul be Szegedre. A miénk nagyobb város, hát az itteni jobboldal rá akar tenni egy lapáttal. Csak az a baj, hogy nem Lázár János megfontoltságával. Vásárhelyen az önkormányzati hivatalok cigiző dolgozóit leszoktató programokra fizették be, a kocsmai záróra csak a hétköznapokra vonatkozik. A közterületi dohányzást kezdetben csak a játszótereken tiltották, a strandra csak a "nemdohányzó munkahely" projekt részeként vonult be. (Viszont szembetűnő, hogy itt már jelentős vita alakult ki, a köztes megoldás talán elfogadottabb lenne.)
Nem lehet az országot Slow és Fast City-kre osztani. A 160 ezer szegediből mindig lesz, aki sört akar inni a Borfesztiválon vagy Coca-Colát a Hungaricum Fesztiválon. Nem lehet őket mesterségesen kitiltani. Nem lehet a dohányzókat száműzni a strandokról, buszmegállókból. Helyet kell nekik biztosítani, ahol jól érzik magukat. Lehet ugyanis úgy élni, hogy egyik nap töltött káposztát eszek, másik nap hamburgert. Hogy egyik nap fröccsöt iszok, másik nap kólát. Hogy egyik nap rohanok, másik nap megpihenek.
Jó tíz éve tartom magam egyik gyerekkori barátom mondásához: "Az emberi szervezet nem hülye. Mindig tudja mire van szüksége." Ha rá akarok gyújtani és nincs a közelben olyan hely, ahol megtehetném, a strandolás már nem szórakozás. Ha hétköznap van szükségem egy görbe estére, de minden zárva van, akkor a hét további napjain végig frusztrált leszek. Ha gyorsan akarok ételhez jutni, akkor nem fogom élvezni a legjobban átsütött beefsteaket sem.
Egy kisváros még csak-csak elképzelhető bevásárlóközpontok, gyorséttermek nélkül. A nagyváros nem. És rettenetesen félek, hogy előbb-utóbb ránk akarják majd erőszakolni a kisvárosi létformát. Nemzeti, hagyományőrző köntösbe csomagolva. Akkor majd válaszút elé érkezünk. Zombimódra követjük Hunniát: éjfélkor hazamegyünk a kocsmából; önkormányzati segítség nélkül leszokunk a cigiről; biciklivel közlekedünk, mert a Belvárosba nem lehet autóval behajtani. Vagy fellázadunk mindezek ellen, és kijelentjük, hogy Pannónia élni akar. Szabadon. XXI. századi módon.
Mikor lesz itt a Nyugalom Országa? Talán Lengyel Lászlónak lesz igaza, ki kell alakulnia egy társadalmi konszenzusnak. Az ideológiákat nem szabad olyan helyekre exportálni, ahol nincs valódi megtartó erejű táptalajuk. Hunnia hét szűk esztendeje lejárt. Pannóniáé most kezdődik. Ha annak is vége lesz, akkor toleránsabbak leszünk egymás iránt?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése