„A professzor nem rejtette véka alá azon véleményét, hogy a liberalizmus a nemzeti és keresztény gondolkodásmód, s a tradicionális polgári értékrend ellen támadó ideológia.”
Újabb előadás ahová nem mentem el. Pedig lelkem rajta, terveztem. Szerettem volna élőben hallani mindezeket, mert kétkedve fogadom, hogy Barlay Ö. Szabolcs, egy pap, egy akadémikus, egy a fényképei alapján kedves, idős ember ilyen vehemenciával lépjen fel bárkivel szemben. Azért nem mentem el, mert a saját vehemenciámtól féltem. 18 évesen vöröslő fejjel vitáztam egy krisnással, aki a saját hitét bemutató egyetemi előadás keretében szépen lassan hittérítésbe fordult át. Ha szólásra emelkedtem volna, ugyanez a vörös fej, lángoló tekintet Szabolcs Atyát sújtotta volna. És a fényképek alapján egyedül álltam volna szemben 150 emberrel. (Állítólag annyian voltak ott…)
Nincs miről beszélnünk egymással. Szabolcs Atya is ezen az állásponton van, amikor honlapján nyílt levelet intéz a Professzorok Batthyány Körének azon tagjaihoz, akik véleményüket „az ateista-kommunista-liberális eszméket hirdető médiába (sic!) jelentetik meg”.
Mondjam el ennek a fényképei alapján kedves, idős embernek, hogy szerintem a tradicionális polgári értékrend pontosan a liberalizmus. Azoknak a városi polgároknak az értékrendje, akiknek ősei az egyház és a főnemesek elől menekültek be a városokba, és akik maguk is menekülni kívántak a vallási, nemzeti kötöttségektől? Magyar viszonylatban részben zsidók, részben németek voltak. Hát persze, hogy nem kértek sem a katolikus egyházból, sem a magyarságból. Ha asszimilálódtak is, akkor is örök kirekesztettek maradtak. Többek között a Szabolcs Atya által oly nagyra tartott Prohászka püspök által is.
Mert történt ugyanis, hogy idővel az elszegényedett kis- és középnemesek is betelepültek a városokba. Mivel saját eredeti közegükben semmire nem jutottak, hát megpróbáltak érvényesülni polgárként. (Ld.: Mikszáth Kálmán összes művei…) A tehetségesebbjüknek, például Kossuth Lajosnak sikerült is. Az ő nemzeti liberalizmusa győzedelmeskedett végül a liberális arisztokrata Széchenyi politikájával szemben, noha mindketten liberális polgári államot akartak.
Lehet-e ma Magyarországon a nacionalizmus történelmi hatásairól nagysikerű előadást tartani? Elemezni a szabadságharc leverését, az utána következő megtorlásokkal? A kisebbségekkel szemben alkalmazott dualizmuskori politikát, amely Trianonhoz vezetett? A revizionizmus II. világháborúig gyűrűző folyamatát, amely a határon túli magyarok elleni bosszúhadjáratba torkollott? Ma semmiképpen. Talán igaz sem lenne. Mint ahogy az sem feltétlenül igaz, hogy minden rosszért a liberalizmus felelős.
Mondjam el ennek a fényképei alapján kedves, idős embernek, hogy ami neki a Horthy-korszak az nekem a Kádár-korszak vége? A fiatal évek. Mindketten azokat sírjuk vissza. Ami neki a cserkészmozgalom, az nekem az úttörőmozgalom. Ahol jó volt számháborúzni az ásotthalmi erdőben; focibajnokságokra járni; sportfaliújságot, iskolarádiót csinálni. Ideológiától mentesen. 1987-ben fel akartuk venni a „Hét Vidám Hullamosó Őrs” nevet. Biztos nagyon azonosultunk a „MOZGALOMMAL”…
Lehet, hogy ő úgy emlékezik, hogy „Nem volt példa a magyar történelemben, hogy a falu ifjúságát, fiúkat és lányokat olyan kiváló önkéntes kiképzésben részesítették volna, mint tette azt a KALOT és a KALÁSZ mozgalom, Páter Kerkay jezsuita atya vezetésével a harmincas években.” Nekem nagyapám mesélte, hogy a katolikus legényegyletben neki mindig négy nagyfröccsöt kellett meginnia, amikor megérkezett az újszegedi katolikus tanítóképzőből a várost átszelve az alsóvárosi „Kapcába”, mert ennyivel volt lemaradva a többiektől. Biztos nagyon azonosultak a „MOZGALOMMAL”…
Egyáltalán, lehet itt mondani bárkinek bármit, amikor a Városvédőkhöz írt nyílt levelem kapcsán is az volt az általános vélemény a baráti körömben, hogy „Igaz, igaz, de nem kellett volna.”
Mindegy. Most egy konzervatív korszak következik. Ami ki fogja termelni a maga problémáit. Keresztény, nemzeti korszak következik. És előbb-utóbb megint lesznek olyanok, akik elmenekülnek ezek elől az eszmék elől. El lehet átkozni a liberalizmust, ki lehet zárni a képviselőivel való kommunikációt. De amikor a gondolkodásunk tabuk közé szorul, megint eljön azoknak az ideje, akik túl mernek lépni a nemzet keretein és a vallási vezetők által rájuk erőltetett erkölcsi elveken. Ma úgy látszik, vannak akikkel el lehet hitetni, hogy a liberalizmus a tradicionális polgári értékrenddel ellentétes. Mindazok akik ezt hirdetik és mindazok akik ebben hisznek, egyék meg, amit főztek. Nekem kábé az a véleményem, mint a Délmagyarország bloggerének:
„Szeretnéd, hogy féljek. Hogy rettegjek attól, hogy más lehet a kakas a szögedi szemétdombon 2010-ben. Nem megy. Hidd el, próbáltam átérezni, de nem már megy. (Sic!) Láttam én már a tieidet is, meg az övéiket is élőben éppen elégszer. A pecsenyezsír ugyanúgy csillog a kövér pofájukon. Ezért megbocsáss, de azt is leszarom, ha maga Batu kán, a mongolok fejedelme vezeti majd Szeged városát jövőre. Aki aggódik kettőnk közül, az te vagy. Valld be, kicsit félsz, hogy a tieid se lesznek jobbak, és minden a régiben marad.
Itt alul meg el lehet engem küldeni az anyámba. Így megy ez.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése