Vallásszabadság XXI. századi módra

„Igen, nemzeti összefogásra van szükség, de a nemzeti érdekeink valóságos képviseletére, tisztázott alapelvek, értékek és erkölcsi normák fundamentumán!”
(A nemzet oldalán - Nemzeti Fórum IV. Országos Gyűlése, Budapest, 2009. december 5.)

Végre egy kérdés, amiben egyetértünk Lezsák Sándorral. Persze a fundamentumok meghatározása nem egyszerű dolog. Nem árt például meghallgatni a másképpen gondolkodók véleményét és figyelembe venni például a társadalom beállítottságának jellemző vonásait. Nézzünk néhány példát Európából és Magyarországról.

Európa 1. - Az egyén szintje: a francia fátyol-törvény
2004-ben Franciaországban elsöprő többséggel elfogadtak egy törvényt, melynek értelmében a közoktatási intézményekben tilos minden olyan jelkép viselése, amely feltűnően kifejezi a tanuló vallási hovatartozását. A megfogalmazásból kitűnik, hogy a vallási jelképek diszkrét viselése nem tilos: lehet például kis méretű keresztet hordani. A célközönség azonban a mohamedán kisebbség volt, melynek jelképei közül a fátylat nem lehet diszkréten viselni. (A kérdés érinti az izraelita vallást is, de szerintem nem elsődlegesen ellenük irányult.)
A kisebbségi jelképek használatának tilalma a többség részéről egyrészt strucc-politika: ha nem látom, olyan mintha nem is lenne. Másrészt az egyik eszköze a kisebbségiek asszimilációjának. Harmadrészt olyan technika, amely azt hivatott meggátolni, hogy a kisebbséghez tartozó elözönöljék az országot.
Kétséges, hogy ez-e a megfelelő eszköz. A franciák mindenesetre ügyesen oldották meg a kérdést: olyan jogalkotásba burkolták, ami ellen gyakorlatilag semmilyen kivetnivalót nem lehet találni. (A jogi háttérről lásd bővebben: Szajbély Katalin: A vallási jelképek viseléséről szóló törvény Franciaországban).

Európa 2. - A közösség szintje: A minaret-népszavazás Svájcban
November végén a svájci jobboldali néppárt kezdeményezésére népszavazást tartottak Svájcban, melyen a többi politikai párt egyértelmű elhatárolódása dacára többséget kapott az az álláspont, mely értelmében a jövőben a meglévő négyen túl további minareteket nem lehet építeni az alpesi országban.
A minaret az iszlám vallási közösségek jól látható jelképe, az építési tilalom egyértelműen a vallás terjeszkedése ellen hat. (A hvg cikke szerint Svájban kb. 400 ezer muzulmánt tartanak nyilván.)

Európa 3. - Az állam szintje: Kereszt az állami intézményekben
A strasbourgi emberi jogi bíróság november eleji ítéletében az olasz államot ötezer euró kártérítésre kötelezte azért, mert az állami oktatási intézmények osztálytermeinek falán feszület található. A bíróság érvelése szerint ez sérti a nem keresztények vallásszabadságát. (Ugyanez a bíróság korábban jogszerűnek ismerte el azt a svájci szabályozást, amely tiltja, hogy az iskolai tanítók fátylat viseljenek!)
Silvio Berlusconi egyértelmű ellenállását jelentette ki, az olasz többség (az Élet és Irodalom cikke szerint 84%) szerint is ott a helye a keresztnek az iskolában.
A háttérhez tudni kell, hogy a kötelező kereszt-kitétel gyökerei 1926-ig nyúlnak vissza, tehát generációk számára vált tradicionálisan megszokottá. Érdekesség, hogy (szintén az ÉS szerint) Olaszország lakosságának csak 30%-a vallja magát gyakorló vallásosnak.
Lengyelországban, ahol a lakosság 89%-a katolikus (a vasárnapi miséket 40,4% látogatja!) hasonló a gyakorlat, sőt a szejmben is kifüggesztették a feszületet. Mindkét államban a kulturális identitás részének tekintik a katolicizmust.
Ezekben az államokban tehát nem a kisebbségben levő vallások jelképeit tiltják, hanem a nem keresztény híveket kötelezik a többségi vallás jelképeinek tűrésére.

Magyarország 1. - Az állam szintje: Orbán Viktor és az Alkotmány

"Orbán a szerdai tévé interjúban újra példaként hozta fel Lengyelországot, sőt mestermunkának nevezte az ott megalkotott szöveget. Kijelentette azt is, hogy szerinte minden ország alkotmányában van valamilyen, értékeket rögzítő tételsor, amelyek nem megosztani, hanem egységesíteni szokták az országot. Éppen azért van szükség az alkotmány elején néhány »veretes, komoly mondatra«, hogy mindenki érezze, ebben a »misében, történetben« ő is benne van - fűzte hozzá."
(Istenes alkotmány lebeg Orbán szeme előtt - Index)

Magyarországon hosszú éveken keresztül senkiben fel sem merült a vallási kérdések ilyen szintű tárgyalása. A kereszténység felvételét még a múlt rendszerben is úgy tanították (legalábbis nekem), mint a magyar állam fennmaradásának zálogát. Magyarország keresztény gyökereit nem is igazán vitatja senki, azt már annál inkább, hogy valóban releváns kérdés-e a társadalmat úgy két csoportra osztani, mint teszi azt a lengyel alkotmány, mely preambulumában (bevezetőjében) a harmadik köztársaság - egyébként egyelő jogokban részesülő - állampolgárait két csoportra osztja. Az egyikbe azok tartoznak, akik hisznek Istenben, azaz az igazság, a jóság és a szépség forrásában, a másikba azok, akik nem osztoznak ebben a hitben, de tiszteletben tartanak más egyetemes értékeket.
Megjegyzem, ebben még semmi rossz nem lenne, hiszen egyenlő állampolgárként tekint mindenkire, azaz a 11 százaléknyi nem katolikusra is. Magyarországon a 2001-es népszámlálás adatai szerint a keresztények száma 74,4%. A vallásukat gyakorlók aránya lényegesen kisebb, mint a korábban említett két országban. Véleményem szerint mindaddig, míg Orbán Viktor fel nem vetette a kérdést a lakosság nagy többségében fel sem merült annak aktualitása.

Magyarország 2. - A közösség szintje: A Nemzeti Fórum nyilatkozata

"Meggyőződésünk volt és maradt, hogy mindenkire szükség van, akinek a magyar haza, a nemzet jövője fontos, tekintet nélkül származására, vallási meggyőződésére, többségi vagy kisebbségi helyzetére. Ugyanakkor nem érezhetünk és nem vállalhatunk közösséget azokkal, akik a magyarságot és a keresztény Magyarországot maguktól idegennek érzik, támadják, kultúráját rombolják, erkölcsi alapjait és az ország törvényeit, jogszokásait, hagyományait nem tisztelik."
(A nemzet oldalán - Nemzeti Fórum IV. Országos Gyűlése, Budapest, 2009. december 5.)

A Lezsák Sándor nevével fémjelzett Nemzeti Fórum a Fidesz égisze alatt politizál. A fenti gyűlésen részt vett Navracsics Tibor, illetve Bábel Balázs kalocsai érsek is.
Az itt elfogadott dokumentumban ellentmondás feszül: elismeri ugyan, hogy vallási meggyőződésre való tekintet nélkül a nemzetnek mindenkire szüksége van, azonban ez az egyesület kizárja a közösségvállalást azokkal, akik a keresztény Magyarországot maguktól idegennek érzik.

Magyarország 3. - Az egyén szintje: Vitéz Szilágyi Árpád és a kegyelet

"Az Ön képességeit nem ismerem, de nem biztos, hogy rendelkezik olyan tudással a kegyelet tárgyában, hogy annak alapján tagja lehessen a Kegyeleti Bizottságnak. Ezért igen visszatetsző, ahogy Ön kioktatja a törvényi felhatalmazással működő Bizottságot.
(...) Érdekes módon ezekről a Jogi Kar egyetlen oktatójának sem volt mersze nyilvánosan megnyilatkozni, csak bennünket, a helyi hatalom védőszárnyai alá nem tartozó civil szervezetet próbálnak fensőbbségesen kioktatni.
(...) Akkor talán nem abban a szellemben oktatna az egyetemen sem, amiről hozzászólása tanúskodik."
(Lófara: a városvédők levele Kasza Péter Ferenchez - SzegedMa)

A szegedi városvédők több szállal is kötődnek a Nemzeti Fórumhoz: a Csongrád Megyei Közgyűlésben az egyesület által delegált elnökhelyettes, Zakar Péter terjesztett elő határozati javaslatot a városvédők által a Lófara-szobor kérdésében folytatott küzdelemben (megjegyzem a Csongrád Megyei Közgyűlésnek jogilag semmi köze nincs Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának döntéseihez), petíciójukat Lezsák Sándor juttatta el Hiller István kulturális miniszterhez.
Vitéz Szilágyi Árpád a nyáron először hozzám intézett nyílt levelet, melyben a fent idézettek szerint kioktatott erkölcsi kérdésekben. Később Nógrádi Zoltán fideszes politikus erkölcseit vitatta: "Ezúton kérdezném önt, hogy egy polgári, keresztény értékrendet magáénak valló polgármester, megyei és országgyűlési képviselő milyen indokkal tartózkodik, és nem szavaz a hősök emlékének háborítatlan megőrzése érdekében." Végül Boross Péter korábbi miniszterelnököt, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság jelenlegi vezetőjét támadta meg: "Ha Ön a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökeként valóban nem a hazáért életüket áldozó hősök emlékének méltó megőrzését tartja feladatának, hanem egy önkényeskedő polgármester hiúságának szolgálatát, akkor kérem, hogy gondolja át, hogy méltó-e Ön a bizottsága vezetésére?"
(Az egyik érdekesség, hogy szegedi Árpád tér átalakítása kapcsán vitéz Szilágyi Árpád ugyancsak kegyeleti emlékhelynek minősítette az általuk két éve, a pozsonyi csata emlékére állított követ. Megjegyzem, 907-ben a pozsonyi csatában pogány magyarok harcoltak a keresztény frankokkal és bajorokkal.
A másik érdekesség, hogy a kegyelet kapcsán folyamatosan hivatkozik arra a Melocco Miklósra, aki pár éve önkényesen átírt egy Radnóti verset, a veszprémi Brusznyai-emlékművön. Kérdem én, ha ahhoz a műalkotáshoz hozzá lehetett nyúlni, akkor a lovasszoborhoz miért nem lehet?)

Konklúzió
Ateista szabadelvűként hiszek a vallásszabadság polgári eszméjében. Nem tetszik, ha bárkit, legyen az egyén vagy közösség a hitének gyakorlásában korlátozni akarnak. Ugyanakkor az sem szimpatikus számomra, ha a többség a saját hitét akarja olyan helyeken rákényszeríteni a kisebbségre, amely helyeknek semmilyen vallási töltete nincs.
Önmagában a kereszténység szerepeltetése az Alkotmányban nem lenne probléma, hisz Magyarország történelmét maximálisan meghatározza (bár valószínűsíthető, hogy a pogány Árpád vezér győzelme a pozsonyi csatában ugyanúgy hozzájárult a magyarság megmaradásához, mint Szent István vallási rendelkezései), a jelenét szerintem nem. A kérdés napirendre hozásának egyenes következménye, hogy lesznek olyan szélsőségek, akik (egy katolikus érsek jelenlétében) ezt kirekesztésre használják és végül lesznek olyanok, akik saját vélt igazuk talaján erkölcsi alapon megtámadnak és kioktatnak mindenkit, legyen az egy szabadelvű egyetemi oktató, jobboldali polgármester vagy konzervatív miniszterelnök.
Hiú ábránd, de célszerűnek tartanám, ha a Nemzeti Fórum Egyesület a jövőben elhatárolódna a vitéz Szilágyi Árpádéhoz hasonló szélsőséges véleményektől, illetve a Fidesz Magyar Polgári Szövetség elhatárolódna a Nemzeti Fórum kirekesztő szemléletétől. (És az a katolikus egyház, amelyik a svájci népszavazás kapcsán aggályaink ad hangot, tartana némi önvizsgálatot, és elgondolkozna azon, hogy mi keresnivalója van egy katolikus érseknek egy politikai gyűlésen.)
Egyik sem fog bekövetkezni. Ebben a hangulatban pedig semmi esély arra, hogy tisztázzuk az alapelvek, értékek és erkölcsi normák fundamentumát, ahogy azt a Nemzeti Fórum szeretné.